Nahát, holnap mehetek is dolgozni! Befejeztem a második nótát, van benne ének, hogy befogjátok. Nem sikerült olyan jól, de többet már nem fogok vele vacakolni, ez is több volt, mint ami jól esett. Itt van ni:

Akkor most fogod összegezni?

Ja. Ez így nem kielégítő, maximum ilyen demó szerű szarságokat lehet vele csinálni, de ugye a demó funkciója miatt esetemben ez tök felesleges, ahhoz viszont sok idő. Már kifejtettem, hogy könnyebb lenne szerintem társszerzőnek lenni, vagy egy producerrel csinálni, vagy legalább egy hangmérnök lehetett volna. Meg azért ennél kicsit jobban végig kell gondolni előtte, és az sem árt, ha szükség esetén valamennyi pénzt rá lehet költeni a dologra, hogy a felmerülő akadályokat elhárítsuk. A legnagyobb tanulság talán az, hogy azért akármekkorát fejlődött is a technika, a gitárhangot hosszú távon nem lehet mással pótolni jelen pillanatban még. És hát asszem nem jó az se, hogy így nem lehet mondjuk próbálni a számokat, és nincs idő kísérletezni mindenféle hülyeséggel. Meg mondjuk nem fogok teli torokból üvölteni, ahogy a darab megkívánná, a lakásomban, ahol simán felébredek arra, hogyha a szomszédban hangosan beszélnek. Kicsit jobb feltételek mellett lehetett volna csinálni valamit, de asszem, ha legközelebb belevágok, akkor inkább hangszereket fogok használni, legalább a dobon kívül minden máshoz. Maradt még egy csomó szám, amiket addig meg dúdolgatok tovább, mikor legközelebb szétcsapva hazafelé gyalogolok.

Akkor most érzékeny búcsút veszünk?

Hát elég érzékenyet. Összességében nem volt rossz de azért mérsékelt a sikerélmény. Megint nem derült ki maradéktalanul, hogy mekkora géniusz vagyok. Persze, miután ezt az elején már megsejtettem, eleve ilyen kevésbé fajsúlyos számokat csináltam meg, hogy ne vegyem el a saját kedvemet teljesen. Na szerintem erről nincs is már mit írni tényleg, már annyiszor elmondtam mindent. Vége van. Csá!